Március 15-én Magyarországon szinte mindenki ruháján feltűnik egy apró, piros–fehér–zöld szalagból készült dísz: a kokárda. Ez a kis jelvény az egyik legismertebb szimbóluma a magyar nemzeti ünnepnek, és viselése ma már szinte természetes része az ünnepi megemlékezéseknek. De honnan ered a hagyománya, és miért vált ilyen fontos jelképpé?

A kokárda eredete

A kokárda (szalagrózsa, szalagcsillag vagy háromszínű rózsa) eredetileg színes szalagból készített kör alakú, rózsadíszt szimbolizáló, eredetét tekintve főúri ruhadísz volt. Első ábrázolásai a 18. század közepéről ismertek, francia és angol festményekről. Noha eredetileg ruhadíszek voltak, a kokárdákat hamarosan különféle szervezetek azonosításra is alkalmazták, úgymint a politikai pártok vagy katonai egységek. Valószínű, hogy a kokárdák a heraldikai szimbólumokból fejlődtek ki, és a késő középkori hadseregek viselték őket, hogy megkülönböztessék a barátot az ellenségtől a csatatéren. Kakas tollaiból is készültek kalapdíszek, a francia coq ’kakas’, a cocarde ’kakastaréj’ jelentésű szó, elnevezése ebből ered.

A kokárda viselésének hagyománya nem magyar találmány. Európában a 18. században terjedt el a színes kokárdák használata, viselői ezzel a jelvénnyel (insigne d’un parti politique) mutatták ki valamilyen politikai irányzat iránti elkötelezettségüket. A francia forradalom idején előbb a kokárda szimbólum kapott kiemelt szerepet, majd később a trikolór, a háromszínű francia zászló is kialakult. A legismertebb példa a French Revolution, ahol a forradalmárok a kék–fehér–piros kokárdát viselték a szabadság és a polgári átalakulás jelképeként.

A francia forradalom kokárdája (1792). Forrás: wikipedia

A kokárda nem sok nemzetnél vált annyira meghatározó jelképpé, mint a magyaroknál. A háromszínű magyar nemzeti szimbólum a történelmi múlt, valamint a polgári forradalom eszméinek együttes megtestesítőjeként jött létre. A háromszínű kokárdának magyarországi megjelenése Petőfi Sándor költőhöz kötődik, aki 1848. március 15. előtt ezt írta naplójában: „Míg én az egyik asztalnál a Nemzeti dalt írtam, feleségem a másik asztalnál nemzeti fejkötőt varrt magának.” A márciusi ifjak eredetileg a március 19-ére tervezett ellenzéki lakomára készítettek maguknak nemzeti színű kokárdát és más szimbólumokat. A hagyomány szerint az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kezdetének estéjén a pesti radikális ifjúság vezérei Szendrey Júliától, illetve Laborfalvi Rózától kapták az első kokárdákat, amelyeket a kabát hajtókáján vagy a mellrészén, a szív felőli oldalon viseltek. A kokárdát, amely egy hitelesítő irat tanúsága szerint Petőfi tulajdonában volt, a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzik. 

1. kép: Jókainé Laborfalvi Róza, aki a forradalom estéjén Jókai Mór mellére nemzetiszínű kokárdát tűzött. Forrás: wikipedia. 2. kép: Petőfiné Szendrey Júlia, a magyar kokárda hímzője, aki március 15-én megvarrta és Petőfi mellére tűzte a nemzetiszínű kokárdát. Forrás: wikipedia

Magyarországon a kokárda viseletét nem szabályozza törvény, általában ezt a hagyomány alakítja. Először 1848-ban az áprilisi törvények 21. cikkelye rendelkezett a vízszintesen sávos piros-fehér-zöld színű magyar nemzeti zászlóról, amelyet 1848–49-ben már általánosan használtak polgári zászlóként is. Pálfi Albert Márczius Tizenötödike című lapja néhány nappal a forradalmi eseményt követően már így tudósított: „A királyi épületeknél a sárga–fekete szín helyébe a nemzeti vörös–fehér–zöld fog használtatni … másnap (már) az arisz­tokrata, a polgárság és proletár sereg a koldusokig felvéve a nemzeti cocardát”. A korabeli kokárdák a nemzeti­színű szalagnak egy középpont körül ékszerűen redőzött összehajtogatásával készültek úgy, hogy a vörös szín a rózsa kerületén helyezkedett el, utána pedig befelé a fehér és a zöld következett. A zöld gyűrűt néha külön szalagból készítették, hogy a rózsa szirmai elég nagyok legyenek. De egyéb, változatos formájú korabeli kokárdadíszek is léteznek, Temesváry Ferenc Eleink gyűjtötték… : fegyverek, hadiemlékek, ló- és viseleti tartozékok a szentesi Koszta József Múzeumban című művében szerepel egy ovális alakú bokréta, redőzött szélű, piros-fehér-zöld keretben, közepében egy gyöngyből fűzött címerrel.

1848-ból származó, magyar nemzeti hagyományt teremtő korabeli pántlikás szalagrózsa. Forrás: wikipedia

Amikor 1848-ban Európa-szerte forradalmi hullám indult, a magyar reformerek és forradalmárok is viselték a kokárdát. A magyar kokárda színei természetesen a nemzeti színekből származtak: piros, fehér és zöld.

A kokárda a forradalom idején

Az 1848-as forradalom napján, március 15-én a pesti fiatalok – köztük Petőfi Sándor és Jókai Mór – kokárdát tűztek a ruhájukra, ezzel jelezve a forradalom eszméi iránti elkötelezettségüket. Ettől kezdve a kokárda a forradalom és a nemzeti szabadság egyik legerősebb jelképe lett.

A kokárda viselése akkoriban egyfajta politikai állásfoglalás volt: aki kokárdát hordott, az nyíltan kifejezte támogatását a magyar szabadság és a reformok mellett.

Vasvári Pál a „márciusi ifjak” egyik vezéralakja korabeli pántlikás kokárdával díszített öltözékében, Barabás Miklós litográfiája, 1848.

Miért lett „kötelező”?

Valójában a kokárda viselése soha nem volt kötelező. A „kötelező” jelleg inkább erkölcsi és közösségi elvárásként alakult ki. 1848-ban a forradalmi lelkesedés miatt szinte mindenki viselte. A kokárda egyfajta összetartozási jelképpé vált: azt mutatta, hogy a viselője a nemzeti ügy mellett áll.

Ez a hagyomány később is fennmaradt. A 19–20. század során március 15-én a kokárda viselése a forradalom hősei iránti tiszteletet és a nemzeti identitás vállalását fejezte ki.

A kokárda formája és viselése

A klasszikus magyar kokárda kör alakú, redőzött szalag, középen gombbal vagy csomóval. A színek sorrendje hagyományosan kívül piros, középen fehér, belül zöld, bár időnként ennek fordított változata is előfordul.

A kokárdát általában:

• bal oldalon, a szív fölött viselik
• kabátra, zakóra vagy pulóverre tűzve
• gyakran már március 14-én este kitűzik

A szív fölötti helye is jelképes: azt üzeni, hogy a viselője szívén viseli a nemzet sorsát.

 Magyar kokárda. Forrás: ANGELUSDerivative work: RainbowSilver2ndBackup, CC BY-SA 3.0, wikipedia

A kokárda napjainkban

Ma a kokárda már nem politikai jelzés, hanem történelmi emlékezés és tiszteletadás. Iskolákban, közintézményekben, ünnepségeken és családi megemlékezéseken is sokan viselik. Gyerekek gyakran saját kezűleg készítik el papírból vagy szalagból, így a kokárda nemcsak történelmi szimbólum, hanem hagyomány is, amely generációról generációra öröklődik. Habár a kokárda csak egy apró tárgy, mégis hatalmas jelentést hordoz. Egyetlen kis szalagdarab képes felidézni a szabadság eszméjét, a forradalom lelkesedését és azoknak az embereknek az emlékét, akik 1848-ban kiálltak Magyarország jövőjéért.

Forrás:

wikipedia

Felső kép:  Khalai, CC BY-SA 3.0, wikipedia