A fánk története

Mint a szokássá vált ételeknek, édességeknek általában, a fánknak is megvan a saját története, bár arról, hogy a sok közül melyik igaz, megoszlanak a vélemények. Az viszont egészen biztos, hogy a fánk története hosszú időre nyúlik vissza, ugyanis már az ókori rómaiak és görögök is csemegéztek hasonló édességet. Annak hosszúkás alakja volt, és sütés után mézzel, vagy halszósszal kenegették meg.

A középkorban az arab szakácsok sütöttek a mai fánkhoz hasonló élesztős tésztát olajban, de még ekkor sem készült cukorral, bár ők valami édes szirupba forgatták bele a kisült tésztát.

Európában a fánk a XV. századtól lett ismert és népszerű, de kezdetben nem lekvárral, hanem húsos töltelékkel, vagy gombával készült. Később lettek népszerűbbek az édes összetevőkkel gazdagított fánk-fajták. A fánktészta az eredeti recept szerint megegyezett a kalácstésztával, amit a hollandok aszalt gyümölcsökkel tökéletesítettek, és így sütötték ki. Egyébként Amerikába is a holland telepesek vitték be, akkor még nem volt lyukas a tészta. Viszont 1847. június 22-én egy amerikai hajó hatalmas viharba került, és a kormánykerék egy küllője átszúrta a nyers fánktésztát, amit később ezzel a hibával sütöttek ki. Azóta készítik és fogyasztják lyukas állapotában a fánkot.

Legendák                         

Több további monda is napvilágot látott a fánk kialakulásával, elterjedésével kapcsolatban.

Az egyik legenda szerint Mária Antónia (Marie Antoinette), a francia királyné, XVI. Lajos francia király felesége terjesztette el a fánkot. A királyné egyszer egy farsangi álarcosbálon vett részt, és kedve támadt egy sétára. Így elszökött a bálról és elindult a városban. Az úton azonban megéhezett, de szerencséjére épp egy mézeskalács mester utcai standja előtt haladt el, így hát vásárolt tőle egy fánkot. Ez az édesség annyira ízlett a királynénak, hogy egy egész kosárral vitt haza belőle, a fánksütő mestert pedig a palotába hívta, hogy ossza meg a királyi cukrásszal a receptet. A királyi cukrász alakított valamennyit a recepten, majd rendszeresen elkészítette a mindenki körében nagy sikert arató fánkot, amely a farsangi mulatságok legkedveltebb édessége lett.

Marie Antoinette

Az osztrákoknál más történet látott napvilágot, amely egy pék semmirekellő feleségéhez fűződik. A pék, Krapfen rövid ideig élt csak, így ez nagy szomorúságot jelentett mindenkinek, hiszen osztrák földön mindenki hozzá járt friss pékáruért. Özvegye, Cecília vette át a pékség vezetését, aki addig kényelmes, és tétlen életet élt otthon. Noha az egykor mihaszna asszony gyorsan beletanult a pékmesterségbe, mégis előfordultak hibák: egy nap, épp farsang idején a kenyér nem sült ki időben. A vásárlók mérgesek és türelmetlenek voltak, szidták a péknét, aki rendkívül dühös lett. Végül az asszony felkapta az első dolgot, ami a keze ügyébe került, hogy hozzávágja az egyik vendéghez. Ez egy darab nyers kenyértészta volt. De a tészta szerencsére nem ért célba, a vendég feje helyett a már forró olajba zuhant, és ott hamar kisült. Így készült el az első fánk. A véletlenül kisült tészta a pékség legnépszerűbb terméke lett. A bécsiek Cecília Krapfent tartják a fánk feltalálójának. Egy másik változat szerint a pék, Krapfen nem halt meg, hanem ő maga dühítette fel asszonyát, és a nő az ő fejéhez akarta a tésztát vágni. Hogy a történet melyik formája igaz, arról megoszlanak a vélemények.

Magyarországon a XIX. század környéke óta ismert a fánk és fogyasztása a farsanghoz kötődik: a farsangi fánk népszerű böjt előtti csemege, ekkor a keresztény hagyományok szerint érdemes minél több fánkot enni a falánk élvezetek megvonása előtt. A fánknak mágikus erőt tulajdonítottak, fogyasztásától a következő év bőségét remélték. A népi hiedelmek szerint a fánk a párkeresés egyik szimbóluma is: a lányok egy-egy fánk ajándékba adásával jelezték a fiúknak szimpátiájukat.

Forrás:

wikipedia

Képek: wikipedia, pexels